A mai városi gyerekeknek természetes, hogy egy kisebb-nagyobb séta után szinte biztosan lehet találni egy játszóteret, ahol nagy eséllyel lehet egy játszóvár is. Pedig nem volt ez mindig így, sőt, mondhatjuk azt is, hogy eddig még sosem volt így. Csak az iparosodás idején kezdtek célzottan játszótereket építeni, ám azok még alig hasonlítottak a maiakra. Előtte nem tudunk róla, hogy lettek volna gyerekeknek kialakított terek, célzottan nekik készített közösségi játékokkal. Otthon persze voltak egyszerű játékaik, de a közösségi és csapatjátékok tere az utca volt, ami bizony elég sokféle veszélyt rejtett. Játszóvárakról nem is álmodhattak. Ha csak a klasszikussá vált Pál utcai fiúk című regény grundjára gondolunk, már abból is látszik, hogy nem volt egyszerű biztonságos és háborítatlan játszóhelyet találni a nagyobbaknak sem.
Amikor az iparosodás és urbanizáció miatt egyre több család költözött be a városokba, a gyerekeknek kevés lehetőségük volt a természetben játszani. Ezért a városi környezetben kellett biztonságos helyet találni számukra, ami elindította az első játszóterek kialakítását. Az oda telepített játékok meglehetősen egyszerű szerkezetek voltak, hinták, homokozók és csúszdák. Többnyire fából készültek, és nem voltak kifejezetten gyermekbarát kialakításúak.
Az igazi fejlődés a 20. század közepén indult el, de innen már megállíthatatlan volt. Az első játszótereket köztéren, közparkokban, majd később iskolák udvarán, lakótelepeken kezdték építeni. Ekkor kezdtek el foglalkozni a biztonsági szempontokkal is. A 20. század elején sok gyerek megsérült a túl magas vagy nem eléggé stabil játékeszközökön, így a szabályozó testületek egyre szigorúbb előírásokat hoztak létre. Megjelentek a biztonságosabb kialakítású hinták, csúszdák és mászókák, amelyeket például alacsonyabbra építettek vagy speciális burkolattal láttak el, hogy a gyerekek kevésbé sérüljenek meg esés esetén.
A 1900-as évek végén kezdtek elterjedni a tematikus játszóterek, amelyek már nem csupán fizikai aktivitásra adtak lehetőséget: megjelentek a játszóvárak. A „kalózhajók”, „játszóvárak” vagy „meseházikók”, szerepjátékokat ihlettek, amivel fejlődik a gyerekek kreativitása, képzelete és társas készsége is. Ekkoriban kezdték használni a műanyag és gumírozott felületeket, amelyek jelentősen csökkentették a sérüléseket. A puha burkolatok és gumilapok a játszóterek környezetében mára standarddá váltak.
Ma a játszóterek egy kicsit közösségi terek is, mert gyakran kapnak helyet a játszóvárak mellett kalandparki elemek, gyerek vagy felnőtt fitnesz eszközök és még sorolhatnánk. Jobb, ha mindenki saját magának fedezi fel, mi mindent rejt egy mai játszótér. Amikor legközelebb elhaladunk valamelyik mellett, vessünk rá néhány pillantást.
